Akinek meghasad a szíve, annak meg kell halnia. Persze, vannak kivételek, túlélik, mint én. Aztán kapkodva élni, mert az idő, ami nincs, az sürget. Rohanva is lehet élni. Jól. Gyorsan, amitől minden valóságosabbnak tűnik, miközben punnyadnak a lerakodó emlékek, a megismert világ apró részei, amik megnyugtatnak. Mindegy, hogy mi van a helyén, mindennek van helye, akárhol van. Nem azt a rendet kell keresni. A káoszt kell élvezni.
Akik voltak, őket szeretni, és aki van, őt is.
Még mindig, amiket kaptam, tanultam Tőled.
Köszönöm