Emlékszem, hogyan mentél át rajtuk. Mintha papírból lettek volna. Csak néztelek, figyeltelek.
Ha látnál, látnád, megtanultam ezt én is.
Hogy más lett, más lesz, hogy nem a dolgok, nem a személyek, nem az elvárások, semmi, csak a kíváncsiság.
Hogy elmúlik az, ami fontos volt, mert lesz fontosabb.
Új, és megint új élet. Életek. Mind az enyém.
Megyek át megint a falakon. Mindig van jobb. Ugye, van?
Te nyolc éve elindultál. Átértél. Még azon a napon. Ma nyolc éve. Mások ezt csak később vették tudomásul. Én meg azon a napon. Vagy, azóta sem.
0 Responses to “A falak”