Amikor jártuk még az erdőt és a mezőket, néha vittük magunkkal a növénymeghatározót is. Pár virág nevét megállapítottuk, hogy aztán el is felejtsük őket.
Néhány napja az erdőben, volt velem valaki. Megmutatta a címben jegyzett két virágot. Szépek. Olyan volt az idő, amit Te szeretsz, nem volt meleg, tiszta és szellős idő volt.
Mindig azt mondtad, az élet az, ami megy tovább. Hogy az élet az emlékek szerzése és a nyomok hagyása. Igazad volt, élet vagy nincs, akkor folytatás sincs, vagy megy tovább, események, illatok, ízek, szavak lesznek. Ami meg a kettő között van, az nem élet, az állóvíz. Az az, ami rosszabb, mint a halál. Amitől féltél és amitől féltettél. A semmitől, a szomorúságtól. Ezért aztán történnek dolgok, születnek új emlékek.
Persze, nem annyira szabadon, mint Veled, én csak futkározok a folyó partján, mint a legtöbben, akiken olyan jókat nevettél. Akik nem tudtak Rólad, rólunk semmit. Te meg a vízben benne voltál. Megmártóztál, sokszor.
Voltam és vagyok a folyó partján sokat.
Cigány akartál lenni. Szabadon. Mesélik, Nógrádban, Rimócon él egy fiatal cigány. Sűrű fekete haj, nagy barna értelmes szemek. 30 éves, egyéves az unokája. Ő is lubickol, szabadon.
Én 60 éves leszek, ha igaz, a „temetésed” napján.
Most, most lesz két éve, hogy meghaltál. Azt hiszem, nem tudom, utána az a 13 nap, az talán nem volt, vagy volt, senki nem tudja.
Annyi minden volt és annyi minden van, hála Neked.
Elővettem valamit, amit Te írtál:
„Reggel háromkor volt a randink a “beggyel”. Odaszáll a gang korlátlátjára, a kitett (sínylődő, nyaraló) szobafenyőm mögé és csattog. Pirkad, ami mostanában ritka jelenség számomra (felidézve, amikor a fülledt-buja, a következő nap esti megismétlésig megőrzendő pállott szájú éjszakája után 20..évesen kúsztam haza hajnalban)
Hajnalban csak csattog, ahogy jön fel a nap és már remeg a kánikula előszele, a vidám csattogás szívás-csattogásba csap át, röpdös a fán, a fa és gang között, aztán reggel nyolc körül már csak elpilledt szívással üldögél a fán…”
Én meg látom, minden nap látom az arcodat, a tekintetedet, a mosolyodat.
Felkavar és megnyugtat.
Őrizlek.