Olvastam, amit Klári blogjába írtál a születésnapjára. Megható sorok, mint mindig. Bár az élet úgy hozta, ahogy ez másokkal is történik, hogy egyikük előbb megy el, Veletek ez túl korán történt, így még nagyobb a bánat. Jó, hogy úgy tudsz gondolni ma már a történtekre, hogy örülsz az együtt töltött éveknek, a szomorúság mellett látod az élettől kapott nagy ajándékot is. Kívánom, hogy mindig így tudd őrizni Magadban, megnyugodva a sors akaratában, és örülve annak, hogy az élete részese lehettél.
Monthly Archive for November, 2009
Mit is mondhatnék Neked, vagy másnak ma Rólad? Hogy nem kell őriznem az emlékeket, azok vannak, csak úgy mindig, itt vannak velem. Hat nap van, ami évforduló, hat olyan nap, ami különösen fontos. Három, ami közös volt, ünnep, és három utána, Utánad. Meg az összes többi nap, már Nélküled. Az emlékek. Ezeken a napokon csak felerősödnek, fájnak. De adnak örömet is, sokat. Mert léteznek, élők, megtörténtek, együtt éltük meg őket.
63 éves lennél, én meg lassan annyi leszek, mint amennyit megéltél Te. Ha látod, buta fejjel azt érzem sokszor, látod, hogy mit kezdtem magammal, arra gondolok, nem bántanál, azt mondanád, jó így. Én meg azt mondanám, más, minden más, soha nem lesz olyan semmi. Lenne tennivalóm, nem teszem. És vannak dolgok amiket nem szabadna, és mégis…. Mint Te, ahogyan Te tetted, vagy nem tetted.
Akik vannak körülöttem szeretnek. És most, utólag, megtanultam Tőled, hogy szeressek én is, és szeretek, most már szeretek másokat is, ahogyan lehetett volna Melletted is. Akkor nem ment. Voltál Te.
Változik, változó minden. De az évfordulók, a kettőnk napjai megmaradnak, állandóak. Ilyen lesz minden meg nem élt születésnapod, amíg élek.