Amikor nem is éltél már, csak a statisztika szerint, mentem be Hozzád, vittek. Álltam a köpenyben, a cipőmre húzott nylonban és vártam, hogy beengedjenek.
Előkerült egy nővér, mondtam, hogy kihez jövök. Ilyenkor előbb a nővér ment mindig Hozzád, megnézni, hogy látogatható vagy-e.
Nem ismert Téged. Bekiabált a többi nővérhez: “melyik volt a Péter Klára?” Hát, ez volt, három éve már.