Holnap lesz öt éve már, vagy holnap, még csak öt éve. Hogy papíron is, végleg.
Nehéz volt ez az öt év. Gyenge lettem, elromlottam. Sodródtam, belekezdtem, abbahagytam.
Feladtam.
És tudod, elengedtem magamat, elhagytam másokat, éltem, élek. Sok öröm nincs benne.
Illetve mégiscsak. Ismertelek, éltünk, szerettük egymást.
Így lenne ez ma is.
És Nélküled is, szerettek, szeretek, szeretek. “Nyomokat hagyni”, ahogyan azt Te mondanád. De,
minden más, örökre más, Drága Klári.
0 Responses to “Holnap”