Keserves. És nem is tudom jól leírni. Még mindig sokszor olyan, mint egy ítélet. Hogy, úgy tovább már sohasem.
A hogyan tovább, az meg már nem a “mi”, az már csak én. Maradnak a kérdések, most már örökre.
És választ meg nem kaphatok Tőled…..
0 Responses to “Egy nappal később….”