25 éve az első együtt töltött napunk. És két éve az utolsó megkezdett. Közte meg 23 év. A közös napok. Folyamatosan ezekre gondolok az összes közös napunkra. És naponta erre a két évvel ezelöttire. Naponta, hogy hátha nem is így volt. Hogy, hogyan volt, és miért? Mint egy film, ami pereg, elszakad, mindig ugyanott. Elötte olyan sok minden, utána, azóta meg minden más, és már más is marad. Nélküled. És, jönnek az újabb dátumok, június 21-e, július 12. És, már megvolt, április 23-a és május 8-a. A Hozzád, hozzánk tartozó dátumok. Mindenféle jön, marad az emlék, az egyetlen állandó.
Ugyanúgy, ahogyan azóta mindig. Egyformán, nyomasztóan, kérlehetetlenül. Talán vigasztal kicsit, hogy legalább VOLT. Voltál velem, együtt lehettünk. És, amennyire az lehetséges, együtt is maradtunk. Amig csak vagyok, az a VOLT, az VAN.
Egy vers. Tetszene Neked, szeretnéd.
József Attila: Harmatocska
Guggolva ringadoz
a málnatő, meleg
karján buggyos, zsíros
papíros szendereg.
Lágy a táj, gyöngy az est;
tömött, fonott falomb.
Hegyek párája rezg
a halmokon s dalom.
Hát dolgoztam híven,
zümmögve, mint a rét.
Milyen könnyű a menny!
A műhely már sötét.
Fáradt meg együgyü,
vagy tán csak jó vagyok
s reszketek, mint a fű
és mint a csillagok.
0 Responses to “Június 8-a”